A nyiroködéma vagy limfödéma a nyirokrendszer elégtelen működése következtében kialakuló nyirokpangás. Ez azt jelenti, hogy a sejtek között levő nagy molekulasúlyú anyag és folyadék valamilyen okból nem tud a nyirokrendszerbe jutni, így a szövetek között felhalmozódik.
A sejt közötti folyadék különböző bomlástermékekből, valamint az artériák falán átlépő fehérvérsejtekből áll.
A szövetek közt levő folyadék nagy molekulasúlyú anyagokat is tartalmaz, melyek az érrendszer kapillárisainak falán nem képesek átjutni és így a vénás rendszerbe kerülni. Míg a szövetek közötti folyadék nagy része a visszérhálózaton keresztül felszívódik, a nagy molekulasúlyú, fehérjedús folyadék ( ezt nevezzük nyirokköteles folyadékmennyiségnek) a sejtek között vakon kezdődő nyirokkapillárisokba kerülnek, majd a nyirokereken keresztül áthaladnak egy vagy több nyirokcsomón. Ezek megszűrik a nyirkot, mely ezután a mellvezetékbe torkollik, hogy azután a nagyvénába kerülve visszakerülhessen az érrendszerbe.
Amennyiben a nyirokrendszer veleszületetten kevesebb számú nyirokérrel rendelkezik, és/vagy azok nem képesek megfelelő fokú munkavégzésre, akkor már a születés utáni időszakban kialakulhat nyiroködéma. Gyakran a veleszületetten kisebb számú nyirokér (fejletlen nyirokrendszer) egy ideig el tudja látni a feladatát, és csak fokozott igénybevétel (terhesség, fertőzés, túlzott fizikai aktivitás, stb) után válik elégtelenné, és a nyiroködéma tünetei csak ekkor jelentkeznek.
Klinikai szempontból minden olyan ödémát, melynek oka a nem megfelelően fejltett nyirokrendszer, elsődleges vagy primer nyiroködémának nevezünk.